Vallomások ideje

Köszönöm,ez gyönyörű!-mondom,és elcsodálkozom milyen csilingelően mondom ki a szavakat.

-Nagyon szívesen!-ő is belepirulva mondta ezt.

-Mehetnénk nem?Csak átöltözök.

-Rendben,aztán indulhatunk kávézni!

  Elsietek visszaöltözni.A virágot kiveszem a hajamból,és elbűvölve figyelem. Tőle kaptam és az utóbbi 5 perc tényleg megtörtént.Megfésülködök majd óvatosa,mintha kincs lenne újra a lófarkamba tűzöm.Elhatározom,hogy ha hazaértem kiszárítom és őrizni fogom.Gyorsan felhívom anyát,hogy egy órával később fogok hazaérni az új fiú miatt.Nem túl boldog,de azért belemegy.

Kilépek az öltözőből és önmagamat is megdöbbentem milyen lelkesedéssel megyek vissza a kertészklubba Jade-hez.Mosolyogva vár rám és ez látszólag minden ok nélkül megdobogtatja a szívemet.Pár másodpercig kissé tétován álldogálunk,majd belekarolok és fecsegni kezdek a közeli fantasztikus cukrászdáról.Kilépünk az iskola kapuján majd az újra szállingózó hóban sétálni kezdünk.

-Jade?Kérdezhetek valamit?

-Már megvolt. De most kivételesen egy nem mindennapi akció keretében kérdezhetsz még egyet!-mondja nevetve.

-Mi a kedvenc állatod?-válaszolok nevetve.

-Te erre a kérdésre pazaroltad a különleges akciót?!-kérdezi hitetlenkedve.

-Igen,erre pazaroltam.Az embereket a kedvenc állatuk alapján ítélem meg.-De lehet,hogy a te ítéleted már rég megpecsételődött teszem hozzá magamban.

-Hmm…talán a kecske.Ne kérdezd miért,magam sem tudom.Neked mi a kedvenc állatod?

-Érdekes okfejtés.Az én kedvenc állatom a  ló.Erős,szeretetteljes,hűséges.

-Én is szeretem a lovakat-mondja elgondolkodva.

-Nézd,ideértünk.

   Bemegyünk és leülünk.Jade rám bízza a választást,úgyhogy rendelek két tejeskávét és a kedvenc csokissütimet.A pincérnő kihozza,majd pár percig csendben eszünk.Szeretem a csendet,de úgy döntök mostmár ideje megtörni.

-Hogy tetszik az osztály?-kérdezem.

-Egész jó. Összehaverkodtam Castiellel.Gonosznak tűnik,de kiderült,hogy egész jó fej.De tudod mi tetszik az osztályban a legjobban?

-Mi?-sokáig rágódik a válaszon és elsápad kissé,de végül kinyögi:

-Te.Lenne kedved randizni velem szombaton?-ezt most komolyan kimondta?!Szavai visszhangot vernek a fejemben.Boldogság és remény tölt el.

-Persze,hogy lenne.Rettentő nehéz kimondanom ezeket a szavakat,de muszáj:tetszel nekem.Azt hiszem te is így érzel,de ha mégsem remélem még azért barátok lehetünk.-hadarom egy szuszra és rettegve várom válaszát.

-Én is így érzek és rettentő boldog vagyok,hogy te is.-Atya világ.Valami megváltozik bennem.És ez a változás jó.Legszívesebben egy virágos mező közebén ugrándoznék önfledt vidámságomban.

    A sütinket már megettünk,a kávé is elfogyott már.Még pár percig édes,érzelmes csöndben üldögélünk.A picérnő szakítja meg a meghittséget,megkérdezi,hogy kérünk-e még valamit.Jade kifizeti a számlát majd elhaggyuk a cukrászda melegét.

    Kint Jade félénken magfogja a kezem én pedig megszorítom az övét bíztatásként.