Hazafelé

        -Ugye nem bánnád,ha hazakísérnélek?-kérdezi Jade.

-Ezt komolyan kérdezed?!-hitetlenkedem a kérdésen.

-Ezt igennek veszem!-válaszolja mosolyogva.-Mutatsd az utat hercegnőm!

-Ha még egyszer így mersz nevezni megbánod!-fenyegetem tréfásan.

-Hercegnőm!-mondja,majd rögtön futni is kezd,mert meglátja,hogy egy hógolyót készülök hajítani felé.

-Ezt megkeserülöd!-előre szaladok a hazaúton majd a legközelebbi sarkon megállok és felkészülök a hócsatára.

        Rohanni kezd felém kezében három lövedékkel.Eszetlenül  dobáljuk egymást és már fáj a hasunk a kacagástól.Végül amikor már az utcánkban vagyunk és dobmi akarok  elkapja a kezem.Kővé dermedek,nem merek megmozdulni.A szívem már megint ilyan hevesen dobog,hogy attól tartok,hogy még pár ilyen Jade-del és és idő előtt mondja fel a szolgálatot.Bámulom az arcát és jellegzetes vonásaira koncentrálok még akkor is amikor beszélni kezdek.

-Miért ne dobjam el?-suttogom.

-Mert többé nem teszem ezt.-mondja majd megpuszilja az arcomat.Boldogság járja át a lelkem és legszívesebben megállítanám az időt,hogy jó darabig ebben a pillanatban maradhassak.

-Ez elég nyomós érv!-ezzel kiejtem a kezemből a hógolyót.

      Mindketten mosolygunk és újra megfogjuk egymás kezét,így tesszük meg az utolsó métereket a házunkig.Vonakodva bár,de kénytelen vagyog elbúcsúzni tőle.Próbálom megértetni magammal,hogy holnap újra láthatom a suliban.

-Hát itt volnánk!Viszlát holnap Jade!Köszönöm,hogy hazakísértél!-mondom.

-Nagyon szívesen Catnip!

       Hirtelen eszembe jut egy terv.Viszonzásként,mert ennyi érzelmet kelt bennem én is meg fogom puszilni.Csókot nem akarok neki adni,azt Jade dolga eldönteni.Nem akarok rámenős lenni és könnyűvérű.Nem leszek ilyen lány.De a szívemnek nem tudok parancsolni és nem is akarok.

        Hirtelen cselekedek,nehogy meggondoljam magam és berezeljek.Nem bánom meg.Jade-en látszik,hogy meglepődik,de nem húzódik el.Újabb boldogság hullám önt el és sugárzó arccal köszönök el tőle.

    -Szia,Jade!

  -Szia,Catnip!-mondja fülig elpirulva.

       Gyorsan kinyitom a kaput és búcsúzásként rámosolygok.

*ÉJSZAKA*

             Vele álmodok.Nem is csodálkozok,hisz elalvás előtt is rajta gondolkoztam.Habár azt mondják,hogy ha valakivel álmodsz,az rád gondolt elalvás előtt.A gondolat örömöt kelt bennem.Szóval azt álmodom,hogy egy mezőn állunk.Jade megölel,majd megcsókol.Aztán egyszerre mondjuk:Örökké!